Gyerekkoromtól egyik kedvenc elfoglaltságom, hogy a sötétben hazafele utazva figyelem a tömbházak kivilágított ablakait, és mögéjük képzelek életeket. Ha szerencsém van, az elsuhanó buszból látok egy-egy csillárt, a tapéták színét, vagy magasra helyezett képeket, és már be…

Készülök a csodára. Kényelmesen elhelyezkedem, kiiktatok minden zavaró tényezőt. Nem vagyok sem éhes, sem szomjas. Nem gondolok semmi másra. Várok… aztán elmarad. Máskor meg minden előzmény nélkül, nem törődve azzal, hogy fogadják-e tárt karok: egyszercsak megérkezik. Mint a…

Látod, alszik már az őzike… a medve… és a mókusok is – mutatott apukám a porcelánállatokra a vitrinben, ezzel próbálva alvásra ösztönözni kiskoromban. Minden este felkerekedtünk, és végigjártunk minden egyes polcot, egyenként leellenőrizve saját miniatűr állatkertünket.…

Bárcsak én is tökéletes lehetnék… - sóhajtok fel néha. Például amikor rohanva érkezem a bőrgyógyászhoz, lihegve, sűrű elnézések között babrálok a pulcsim gombjaival, a nyakláncom is nagyon útban van, ezért leveszem, de fogalmam sincs hova tehetném, ezért végül lerakom az…

Az égboltot mi építjük magunk fölé. Talán természetesnek vesszük, hogy van, mert már elfelejtettük a folyamatot, amikor kemény munkával raktuk össze a részeit, pont úgy, mint amikor a sok-sok tégla házzá válik. Először megalkottuk a fogalmát. Aztán nevet is kapott.…