Egy év a napköziben

Emlékmorzsa

Emlékmorzsa


Az a bizonyos nagy nap

2015. október 12. - Emlékmorzsa

Már alig voltak az irodában, én pedig még egyszer körbenéztem. Végigsiklott a tekintetem a behúzott függönyökön, az asztalomon és a mindenki szerint ízléstelen kék gyertyamadarakon, amelyeket a karácsonyi bulin kaptam. Arra gondoltam, fog-e bármi változni, amikor egy hét múlva…

Tovább

Nem gyerek, nem is sárkány: félelem

Van valaki, akiről soha nem álmodom. Aki olyan nyomot hagyott bennem, hogy a tudatalattim védekezésből még éjszaka sem ereszti rám. Valaki, akit olyan mélyre ástam, száműztem magamban, és annyi ajtót csuktam rá, hogy még véletlenül se jöhessen elő. Néha mégis félek, hogy…

Tovább

A szégyen két arca

Még nem meséltem arról, mi volt a legnehezebb az egy év során. Arról a rossz érzésről, ami váratlanul és gonosz módon beköltözik az emberbe, és elkezdi megfagyasztani és elfogyasztani belülről. A szégyent is meg kell írnom. Azt, mennyire szégyelltem – nem idegenek, hanem…

Tovább

Mostan színek nélkül álmodom…

legszebb a fekete-fehér. „Ne legyen nyitva a szája!” – mondta a hetedikes, nyurgára nőtt fiú a rajzom fölé görnyedve, amint egy varázslót készítettem neki. „Miért?” – kérdeztem. „O-olyan, mintha beszélne. Nnnn-nem szerrretem a szavakat” – válaszolta dadogva.…

Tovább
süti beállítások módosítása