Már alig voltak az irodában, én pedig még egyszer körbenéztem. Végigsiklott a tekintetem a behúzott függönyökön, az asztalomon és a mindenki szerint ízléstelen kék gyertyamadarakon, amelyeket a karácsonyi bulin kaptam. Arra gondoltam, fog-e bármi változni, amikor egy hét múlva…

Álltunk a híd tetején, amely nem volt sem szép, sem tiszta, és néztük, ahogy alattunk táncolnak. Nők és férfiak, pólóban, jelmezben, kalapban vagy anélkül. Ugyanarra az ismétlődő ritmusra újra és újra ugyanazt a koreográfiát. Előre-hátra, forgás, kezük szabadon,…

Kihívtak a konyhába, ünnepélyes arccal, büszkén. Elém tették a pultra az üvegpoharat, és azt mondták, már olyan nagy vagyok, hogy mostantól ebből ihatok. Én pedig felnéztem a…

Álmomban kacsát pucoltam. Ültem egy hokedlin, téptem a kacsa tollát, és nagyon szép volt. Még sosem láttam ennyire tiszta, fehér, gyönyörű tollakat! Szerintetek mit jelenthet? – kérdezte a nagymamám, és ez olyan pillanat volt – annyira nem megszokott –, hogy egyszerre néztünk…

Az első férjem velünk szemben lakott. Bevallom őszintén: érdekházasság volt. Nagyon izgattak a polcon sorakozó mesekazettái és játékai - még mindig emlékszem mindegyikre. Mindkettőnk szobájában állt egy kis műanyag ház, sárga falakkal, festett kerítéssel és virágokkal,…

Jobban készültem erre a találkozásra, mint bármelyikre eddigi életem során. Sajnálom, kedvesem! Ki kell, hogy ábrándítsalak: még az első randevúnknál is jobban. Napokkal előtte kitaláltam, mi lesz rajtam. A virágos felső - vidám is, előnyös is. Végiggondoltam, mit fogok majd…

Van egy szoba, amelytől mindenki retteg. Egy hely, ahol mindenki személyre szabottan élete legnagyobb félelmével találkozik. Mert nincs olyan ember, akiben ne ébresztene irracionális, szívbemarkoló rossz érzést valami. Amikor először olvastam erről a szobáról Orwell regényében,…

Álltam a könyvesboltban, kezemben egy szótárral a pénztár felé fordulva, és nem mozdultam. Éreztem, ahogy hirtelen félelem költözik belém valamitől, amitől korábban sosem ijedtem meg. Majd rögtön a következő másodpercben jött a felismerés is: hát erről van szó! Én a…

Gyerekkoromtól egyik kedvenc elfoglaltságom, hogy a sötétben hazafele utazva figyelem a tömbházak kivilágított ablakait, és mögéjük képzelek életeket. Ha szerencsém van, az elsuhanó buszból látok egy-egy csillárt, a tapéták színét, vagy magasra helyezett képeket, és már be…

Készülök a csodára. Kényelmesen elhelyezkedem, kiiktatok minden zavaró tényezőt. Nem vagyok sem éhes, sem szomjas. Nem gondolok semmi másra. Várok… aztán elmarad. Máskor meg minden előzmény nélkül, nem törődve azzal, hogy fogadják-e tárt karok: egyszercsak megérkezik. Mint a…