Látod, alszik már az őzike… a medve… és a mókusok is – mutatott apukám a porcelánállatokra a vitrinben, ezzel próbálva alvásra ösztönözni kiskoromban. Minden este felkerekedtünk, és végigjártunk minden egyes polcot, egyenként leellenőrizve saját miniatűr állatkertünket.…

Bárcsak én is tökéletes lehetnék… - sóhajtok fel néha. Például amikor rohanva érkezem a bőrgyógyászhoz, lihegve, sűrű elnézések között babrálok a pulcsim gombjaival, a nyakláncom is nagyon útban van, ezért leveszem, de fogalmam sincs hova tehetném, ezért végül lerakom az…

Az égboltot mi építjük magunk fölé. Talán természetesnek vesszük, hogy van, mert már elfelejtettük a folyamatot, amikor kemény munkával raktuk össze a részeit, pont úgy, mint amikor a sok-sok tégla házzá válik. Először megalkottuk a fogalmát. Aztán nevet is kapott.…

Ki dönt arról, hogy valakiből mi lesz? Hogy hogyan fog beszélni, érezni, gondolkodni? Hogy bűnös lesz egy életen át a börtönben, mert embert ölt vagy erőszakolt meg? A párom szerint az ilyen sorsok bizonyítják, hogy nincs isten és túlvilág, mert ha lenne, ezt nem engedné meg.…

Csak álltam két sínpár között ledöbbenve, mozdulni képtelen végtagokkal, és néztem, ahogy közeledik felém egy régi-régi vonat. Borzasztóan féltem, és egyetlen gondolatom volt: te. Hogy nem akarok meghalni, mert te hiányoznál. Ez persze csak egy álom volt. Mielőtt a vonat…

Napok óta emlékezem. Nem eseményekre, tettekre, tárgyakra, hanem hangulatokra. Utazom a villamoson, és közben nem embereket, házakat, vagy a Dunát látom, hanem emlékeket. Egy szín, egy behúzott függöny az ablakban, egy égve felejtett lámpa, egy idős hölgy fülbevalója, egy elkent…

Tavaly januárban volt egy mélypont. Akkor keltem fel úgy, hogy felülve az ágyban émelygés és rosszkedv fogott el, ha az előttem álló munkanapra gondoltam. Két lehetőségem volt: hogy nem megyek be, vagy olyan gyorsan pattanok ki az ágyból és kapcsolok be valamilyen zenét, hogy mire…

„A háború alatt, ha féltünk, mindig hozzá fordultunk. Ő védett meg minket” – mondta a nagymamám. A földön kuporogtunk a szobájában a ruhásszekrénye előtt, és egy papírokból kicsomagolt Szűz Mária szobrot néztünk. Nem olyan picit, amit a vásárokban és búcsújáró…

Szerettem volna kiírni magamból a tanárt. Összegyűjteni az apró emlékmorzsákat arról, amikor Anikó nénivé váltam. A félelmeket, kudarcokat, örömöt és sikert. Azt, hogyan éltem meg egy tanévet a napközikben. Szerettem volna helyére tenni minden emlékemet, mint a…