Az első próbatanításom végén az „osztályomnak” süteményt vittem. Csak pár hetet voltam közöttük, de úgy éreztem – és a szokás is úgy diktálta, hogy kell adnom valamit. Tőlük csokoládét kaptam, és egy rajzot, amin az egész osztály szerepelt, ahogy elhajózik…

Minden olyan idegennek és hatalmasnak látszott. A kétemeletnyire nőtt ablakok, amelyekből a reggeli félhomályba lehetett kitekinteni, az ajtók, amelyeken a kilincs a mellemig ért, a hosszú, visszhangzó lépcsősorok, vagy az előadók, ahol eltűntem másik száz hallgatótársam…

Gyerekkoromtól egyik kedvenc elfoglaltságom, hogy a sötétben hazafele utazva figyelem a tömbházak kivilágított ablakait, és mögéjük képzelek életeket. Ha szerencsém van, az elsuhanó buszból látok egy-egy csillárt, a tapéták színét, vagy magasra helyezett képeket, és már be…

Hány fa kell ahhoz, hogy egy facsoportból erdő legyen? – tettem fel magamnak többször is a kérdést, ami ugyanannyira megválaszolatlan maradt, mint az: mi is a nevelés voltaképpen? Hány lépés kell hozzá? Hányszor kell ugyanazt elmondani, megtenni, hogy a másikba beivódjon, és a…

Sosem szerettem a ballagást. Giccsesnek, üresnek éreztem. Elballagni nem nagy dolog – gondoltam – bárki el tud menni, ezen nincs mit ünnepelni. Az a fontos: hogyan ballag az illető. Fitymálva elhúztam a számat, ahogy láttam a nagy csinnadrattát: lufikat, virághalmok közé szorult…

A középiskolákban Tanárnő voltam a gyakorlat alatt. Először csak kis t-vel, aztán két-három hét alatt már naggyal. Első napokban izgultam, egyik lábamról a másikra álltam, tanítás közben cikáztam a padsorok között, mint egy nevetséges, felhúzható baba. De az enyéimnek…