Az első próbatanításom végén az „osztályomnak” süteményt vittem. Csak pár hetet voltam közöttük, de úgy éreztem – és a szokás is úgy diktálta, hogy kell adnom valamit. Tőlük csokoládét kaptam, és egy rajzot, amin az egész osztály szerepelt, ahogy elhajózik…

Minden olyan idegennek és hatalmasnak látszott. A kétemeletnyire nőtt ablakok, amelyekből a reggeli félhomályba lehetett kitekinteni, az ajtók, amelyeken a kilincs a mellemig ért, a hosszú, visszhangzó lépcsősorok, vagy az előadók, ahol eltűntem másik száz hallgatótársam…

Azt képzeltem, hogy a szobák téglafalaiban apró kis manók élnek, akik csak akkor jönnek elő, ha minden elcsöndesedett. Az ajtófélfák résein, a kilincs nyelvének hagyott kis lyukakból járnak ki. Piros sapkájuk van, nagy szakálluk, saját életük családdal, munkával, játékkal.…

Az első férjem velünk szemben lakott. Bevallom őszintén: érdekházasság volt. Nagyon izgattak a polcon sorakozó mesekazettái és játékai - még mindig emlékszem mindegyikre. Mindkettőnk szobájában állt egy kis műanyag ház, sárga falakkal, festett kerítéssel és virágokkal,…

Jobban készültem erre a találkozásra, mint bármelyikre eddigi életem során. Sajnálom, kedvesem! Ki kell, hogy ábrándítsalak: még az első randevúnknál is jobban. Napokkal előtte kitaláltam, mi lesz rajtam. A virágos felső - vidám is, előnyös is. Végiggondoltam, mit fogok majd…

Ádi nem volt nagyon jó tanuló. Nehezen ment neki a számolás. Hiányzott a szorgalma, és hamar elkalandozott a figyelme. Mindig elfelejtett dolgokat. Például inni. Egyszer írtam is az anyukájának az üzenőben, hogy Ádinak gyakran fáj a feje délután, mit csináljak? Kaptam is a…

Gyerekkoromtól egyik kedvenc elfoglaltságom, hogy a sötétben hazafele utazva figyelem a tömbházak kivilágított ablakait, és mögéjük képzelek életeket. Ha szerencsém van, az elsuhanó buszból látok egy-egy csillárt, a tapéták színét, vagy magasra helyezett képeket, és már be…

Készülök a csodára. Kényelmesen elhelyezkedem, kiiktatok minden zavaró tényezőt. Nem vagyok sem éhes, sem szomjas. Nem gondolok semmi másra. Várok… aztán elmarad. Máskor meg minden előzmény nélkül, nem törődve azzal, hogy fogadják-e tárt karok: egyszercsak megérkezik. Mint a…

Ki dönt arról, hogy valakiből mi lesz? Hogy hogyan fog beszélni, érezni, gondolkodni? Hogy bűnös lesz egy életen át a börtönben, mert embert ölt vagy erőszakolt meg? A párom szerint az ilyen sorsok bizonyítják, hogy nincs isten és túlvilág, mert ha lenne, ezt nem engedné meg.…

Szerettem volna kiírni magamból a tanárt. Összegyűjteni az apró emlékmorzsákat arról, amikor Anikó nénivé váltam. A félelmeket, kudarcokat, örömöt és sikert. Azt, hogyan éltem meg egy tanévet a napközikben. Szerettem volna helyére tenni minden emlékemet, mint a…